Ez mind, mind pécsi kesztyű! – dúdoltuk slágerként a jól sikerült reklámot a nyolcvanas években. A „jól sikerült” jelzőt persze az akkori viszonyokhoz kell mérni, de tény, hogy a reklám „ütős” volt, a dallamot és a szöveget mindenki hamar megtanulta. És jól megjegyeztük, hogy a pécsi kesztyű egyet jelent a kiváló minőséggel.
Talán nem köztudott, de ez mind a mai napig így van. Igaz, hogy a Hunor Kesztyűgyár már régóta nem létezik, de a pécsi kesztyűgyártás tovább él. De kezdjük az elején …
A pécsi kesztyűgyártás felvirágoztatása Hamerli János nevéhez fűződik, aki vándorévei alatt Ausztriában és Csehországban tanulta ki a szakmát. 1861-ben alapította tímárságát és kesztyűkészítő műhelyét, amit két évtized alatt jól jövedelmező gyárrá fejlesztett. Ebben része volt annak is, hogy 1870-ben üzembe állította az akkor még ritkaságszámba menő kesztyűvarrógépet. Nevét nem csak a hazai kereskedelemben, hanem külföldön is sikerült ismertté tennie.
Halála után (1895) fiai vezették tovább az üzemet, amit folyamatosan fejlesztettek. A 20. század 30-as éveiben jelentős mennyiségben exportálták is termékeiket nyugat-európai országokba. 1936-ban például a pécsi üzletben (a Széchenyi téren) 4400 pár kesztyűt árultak, a gyárban pedig 181 ezer pár kesztyű készült. A II. világháborúban a gyár szerencsére nem szenvedett túl nagy anyagi károkat, és a háború után lehetőség volt a további fejlesztésekre, bővítésre, megalapozva a külföldön – még az USA-ban és Japánban is – népszerű „pécsi kesztyű” világhírének alapját.
A jó piaci pozícióknak köszönhetően az államosítás után – akkor már Hunor Pécsi Kesztyű és Bőrruházati Vállalat – is folyamatosan erősödött, bővült a vállalat. Az 1970-es évekre a vállalat méreteivel és teljesítményével a világ egyik legnagyobb kesztyűgyárává nőtte ki magát, már nem csak Pécset látta el munkával, hanem vonzáskörzetét (Mohács, Dombóvár, Siklós, stb.) is. A vállalat tudatosan tört be minden piacra, és nem igen volt olyan földrajzi szegmens, ahol ne lett volna jelen. Míg 1957-ben 767 főt alkalmaztak, addig 1975-ben már 3732-en dolgoznak a gyárban, a termelés 60 ezerről 2,75 millió párra nőtt. Érdekesség, hogy a pécsi kesztyűgyárban sosem használták a pécsi bőrgyár termékeit. Kesztyűgyártásra ugyanis az angol bárányok bőre a legalkalmasabb az ottani időjárás miatt.
Az idő múlásával viszont ez a termék is elkezdett kimenni a divatból és egyre nehezebb volt megtalálni az értékesítési területeket. A hatalmas birodalom elkezdett összeomlani, melynek következményei súlyos csapást mértek a nehezen felépített hírnévre.
A Pécsi Kesztyű hírnevének megmentése az elbocsátott alkalmazottak által létrehozott kis vállalkozások létrejöttének volt köszönhető. A privatizáció és az elbocsátások hatására a 90-es évek közepéig több cég is alakult Pécsett. Annak idején 30-34 kesztyűgyártó vállalkozást tartottak számon hazánkban, amelyből közel harminc Pécsett működött, ez is mutatja, mennyire túlfejlesztett volt a pécsi kesztyűgyártás a fénykorában. Emellett sokan, több tucatnyian foglalkoztak feketén otthoni kesztyűvarrással, esetlegesen egy garázsban kialakított kis műhelyben készítve el a megrendeléseket.
Mára maradt hat-nyolc cég, ahol folyamatosan 250-300 főnek adnak munkát, amikor azonban a gyártásban csúcsszezon van, nyár végén, ősz elején a bedolgozókkal együtt akár ezren is varrhatnak kesztyűt Pécsett. A maga nemében ez is ritkaság, hiszen Magyarországon és Európában is egy-egy városban csak egy-egy üzem maradt meg.
Hogy mégis hogyan tud megélni akkor Pécsett ennyi vállalkozás, dacolva a keleti tömeggyártásnak köszönhető olcsó konkurenciával? A válasz egyértelműen a magas minőségben, a rugalmasságban és a kis szériás gyártásban rejlik. A pécsi vállalkozásoknál elkészített kesztyűk túlnyomó többsége, 90-95 százaléka kivitelre készül, furcsán hangzik, de Pécsett alig értékesítenek pécsi kesztyűt. A világ számos országába szállítanak, vannak helyek, köztük világvárosok is, ahol külön adott márkanévvel szerepelnek, méghozzá prémiumkategóriással.
A pécsi cégek mai rugalmasságára jó példa – s ezt elképzelhetetlen lenne Kínában kérni bárkitől is –, hogy egy megrendelő tízezer pár kesztyű elkészítésére ad megbízást, ám harminc párnál többet egyetlen fajtából sem rendel.
Aki kíváncsi a pécsi és baranyai kesztyűgyártás történelmére, látogassa meg a siklósi várban található Kesztyűkiállítást. Igazán páratlan kollekció, érdemes megnézni!
Mint ahogy érdemes megnézni a bevezetőben említett reklámot is! :-)
Ez mind, mind pécsi kesztyű!
